Amputált személyek pszichés jóllétének vizsgálata a fantomfájdalom „tükrében” = The examination of amputees’ psychological well-being “in the mirror” of phantom pain

Elméleti háttér: Amputált személyek pszichés jóllétét a fantomfájdalom jelentősen befolyásolja, melynek kialakulásában központi, periferiális és pszichológiai tényezők egyaránt közrejátszanak. Cél: A tanulmány tárgyát képező intervenció célja a fájdalom intenzitásának csökkentése és az egészséges lelki egyensúly helyreállítása volt. Fel kívántuk térképezni a végtagvesztés traumatizációs háttérfolyamatait, a depresszió megjelenésének kockázatát, valamint a testi énkép és önértékelés esetleges módosulását. Módszer: 40 amputált személyt vizsgáltunk, és az adatokat illesztett mintájú egészséges személyekével vetettük össze (n = 40). A mérőeszközök a Beck Depresszió Kérdőív rövidített változata, a Rosenberg-féle Önértékelés Skála, a Tennessee Énkép-skála Testkép alskálája, valamint a fantomfájdalom szubjektív mérésére összeállított saját kérdőív voltak. Amputált személyek csoportján alkalmaztuk a tükörrel végzett vizuális visszacsatolás módszerét, amelyet a fantomfájdalom kezelésére dolgoztak ki (Ramachandran & Rogers-Ramachandran, 1996). Az amputált személyeket két alcsoportra bontottuk: I. intervenciós csoport, II. nem intervenciós (tükör nélküli) csoport. Eredmények: Az egészséges kontroll- és az amputált csoport közötti eltérések szerint, a testi integritás fenyegetettsége a testi és lelki egyensúly megbomlásával, valamint a lehangoltság érzésének fokozódásával társul. Az amputált alcsoportokban kapott adatok alapján a fantomfájdalom redukálható egy egyszerű tükörkép alkalmazása révén, melynek segítségével az amputált testét a hiány ellenére egységesnek és sajátjának érezheti, ezzel segítve az érzelmi egyensúly fenntartását, önértékelése javulását. Eredményeink rámutatnak a fantomfájdalommal társuló negatív érzelmek és a depresszív hangulat keletkezésének oksági összefüggésére, egymást erősítő kapcsolatára. Következtetések: A vizuális visszajelzés módszerével elért fájdalomcsökkenés megkönnyebbülést jelent a testi és lelki szenvedésből, a pszichés jóllét helyreállása pedig kivédheti a fájdalom fokozódását, a szenvedés élményének állandósulását. | Background: Psychological well-being of persons with amputation is significantly affected by phantom pain, in the development of which central, peripheral, and psychological factors are equally involved. Aim: The goal of the intervention studied was to reduce pain intensity and to reestablish a healthy mental balance in amputees. Our intent was to explore traumatizing processes lying in the background of limb loss, the risk for depression, as well as possible changes in bodily self-image and in self-esteem. Method: 40 amputees were investigated, and their data were compared with those of healthy persons with matched characteristics (n = 40). Assessment tools included the Beck Depression Inventory — short form, Rosenberg Self-Esteem Scale, Tennessee Self-Concept Scale Body Image Subscale, and an ad-hoc questionnaire to measure phantom pain. The mirror visual feedback method, developed for treatment of phantom pain (Ramachandran & Rogers-Ramachandran, 1996), was used in individuals with amputation. Amputees were assigned to one of two subgroups: I. intervention group (using a mirror), II. non-intervention group (without mirror, using imaginary). Results: According to the differences between the healthy control group and the amputee group, the threat to bodily integrity is associated with disruption of the physical and mental balance and increased tendency to depression. Based on data from amputee subgroups, phantom pain could be reduced by providing visual feedback by a mirror. This way, despite missing limbs, patients felt their amputated body parts as being their own and intact, which helped them to improve emotional status and self-esteem. Our results showed a mutually reinforcing relationship between negative emotions associated with phantom pain and the development of depressed mood. Conclusions: Pain alleviation obtained by visual feedback methods brings relief from physical and mental suffering, while reestablished mental well-being may prevent the increase of pain and the experience of suffering from becoming permanent